Spanyolországban valami elkezdődött, miután múlt vasárnap zászlót bontott a Május 15. Mozgalom (Movimiento 15-M). A magyar sajtóban teljes mértékben ignorált esemény az Ibériai-félszigeten soha nem látott mértékben rántotta össze a civil társadalmat, aminek a valódi ereje még csak most kezd kibontakozni. A politikai rendszerrel szembeni kritikus tömeg egysége és üzenete példaértékkel bírhat a spanyol határokat messze átívelően is.

Köztudott, hogy Spanyolország a gazdasági és pénzügyi krízis által az egyik legérintettebb állam, ahol a hivatalos munkanélküliségi adatok 20% fölötti rekordértéket mutatnak, a fiatalok körében ugyanez a ráta az egészen letaglózó 45%-os arányhoz közelít. Mindennek köszönhetően a legfiatalabb társadalmi rétegekre, mint „elveszett” generációra tekintenek, ami teljes mértékű kilátástalanságot jelent számukra a jövőt illetően.

A rendkívül bizonytalan jövőkép mellett a politikai pártokkal szembeni hatalmas mértékű frusztráció és a pénzügyi világ ellenszenve az, ami valójában az összetartó ereje és mozgatórugója az M-15 Mozgalomnak. A résztvevők a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből érkeznek, úgy a diákok, mint a nyugdíjasok, a dühödt munkavállalók vagy a munkanélküliek köréből. A szervezők elmondása alapján az inspirációforrás az arab forradalmakban és a görög diáktüntetésekben keresendő.

Egy héttel a május 22-én esedékes spanyol önkormányzati választásokat megelőzően több mint 50 városban rendezett tüntetést a hónapokkal ezelőtt még teljesen ismeretlen Democracia Real Ya (Azonnali Valódi Demokráciát) elnevezésű szervezet. A mai nap folyamán – május 18-án – a madridi Puerta del Sol téren újabb tüntetést jelentett be a szervezet, amelyet a Madridi Választási Bizottság betiltott. A tiltás ellenére több ezren jelentek meg a belvárosban, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek.

Általánosságban megállapítható, hogy a nyugati világban a civil társadalmak képviselői belefáradtak a politikusok hétköznapi ígéreteibe, a gazdasági rendszer igazságtalanságába és az életszínvonal csökkenésébe, miközben az államok milliárd dollárokban mérhető összegeket juttatnak a pénzügyi intézeteknek és teszik szenvedő alannyá ezáltal a gazdasági válságért legkevésbé felelős rétegeket. A civil társadalmak egyre nagyobb hangon kiáltják, hogy „elég” és „ne tovább”.

Spanyolországban magas szinten kezdődtek el a mélyreható politikai és gazdasági változást sürgetők szervezkedései. A spanyol szociális elégedetlenséget illendő közelről figyelni, ugyanis a tüntetések könnyedén átcsaphatnak a politikai rendszerrel elégedetlen más társadalmakra is. Spanyolország lenne Európa Tunéziája? És ha igen, merre dől a dominó?

www.koztarsasag.com